Mint eddig minden telihold ceremónia, ez az esemény is más volt. A Hold mindig valami mást, valami újat tartogat nekünk, és számomra mindig más-más tanítás érkezik meg. Megható látni azt is, hogy a térben összegyűlő, magán dolgozni akaró lelkek milyen megélésekben vannak, és hogy mennyire képes összekovácsolni benünket egy magasabb tudatosság, Holdanya.
A Yin yoga már önmagában is egy gyógyító, felszabadító jógagyakorlat, kombinálva a telihold megengedő és elengedő, ugyanakkor töltő energiáival, valami csodálatos, szinte terápiás folyamatnak lehetünk szemtanúi.
Minden Telihold ceremónia előtt várom az információt, ihletet, hogy mi az a téma, amin most az én teremben levőknek munkálkodnia kell, vagy aminek nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Nem vagyok asztrozófus, de lelkesen követem a bolygó állásokat, és nagyon közel áll hozzám a Hold, olyannyira, hogy a ciklusunk is szinte összeér.
Mindamellett, hogy minden yin jógás alkalomnak adott egy traumoldó, régi mintázatokat, elavult kondicionáltságokat, szemléleteket felülíró, elengedő attitűdje, mindig van egy közös téma, cél, ami figyelmet kap, és ami mentén felépülnek az ászanák, mudrák, légzéstechnikák, meditációk, s miegyéb, ami még teret kaphat.
Az oroszlán egy cselekvő, erős állat, aki megvalósít, bátran megy bele az önmegvalósításba. Az önmegvalósítás, a jobb, a magasabb befogadása azonban nem olyan egyszerű. Sok letapadt, akár nem ezéletbeli trauma nyomhatja a vállunkat, és kötheti a csípőnket. Sokan nem is érkeztünk még kellően a testünkbe ahhoz, hogy abba a minőségbe tudjunk emelkedni, amikor be tudom fogadni a számomra jobbat, megfelelőbbet, istenit.
A Yin jógával lehetőségünk van elidőzni olyan pózokban, melyek a legjobban oldják az adott traumapontokat, segítségükkel olyan mintázatok kerülhetnek a tudatos mezőbe, melyekről eddig sejtésünk sem volt, s a tudatosításukkal oldódni tudunk, illetve továbbdolgozni egyéni, terápiás szinten terapeutával.
Ezen a telihold alkalmon az intuíció, mint minőség érkezett meg hozzám, amivel foglalkoztunk, s aminek figyelmet szenteltünk ebben a két órában. Az oroszlán ugyanis nem csak teszi a dolgát, de teszi ezt játékosan, élvezi az életet. Sokan vágyunk erre a játékos életuralásra, de nem könnyíti a helyzetünket a társadalom, amiben élünk, és az sem, ahogyan kondicionáltak bennünket gyermekkorunktól fogva.
Hiszen kis gyermekkorunktól kezdve arra kondicionáltak bennünket, hogy a bal agyféltekénket, a maszkulin, reális oldalt használjuk a mindennapi kihívások, és a játék során is. Óvodában kirakózni, vonalak között színezni, pontokat összekötni tanítottak, iskolában pedig végtelen ismétlésekkel a tudatalattiba sulykolták a tanulnivalót. Aki pedig megkérdőjelezett bármit is, mert elméje nem bírta a korlátokat, és szabad szárnyalásra, kreativitásra vágyott,— azt jó esetben csak megdorgálták ezért, általában rosszul teljesített, és megbukott az órán. Később pedig,- napjainkban azok kerülnek a vezetői székekbe, akik remekül tudnak reálisan gondolkodni, jelesen ismételtek el mindent, amit az iskola megkövetelt, de a csillogás már eltűnt rég azokból a szemekből. Mivel az elme sokkal polarizáltabb lett a testnél, a legtöbb ember a döntéseit az értelmével hozza, nem az intuíciójával.
Minél inkább elme központúvá válik az emberiség, annál nagyobb biztonságot akar teremteni maga számára, mert retteg a jövőtől, attól, hogy elpusztul, és folyamatos nyomás nehezedik rá logikus döntések meghozatalára, melyek valójában a folyamatos félelemből táplálkoznak. Félelmünk kollektívvá vált, és vészjóslóan rezegteti a morfogenetikus mezőt. Egy biztos, hogy az elme nem tudja megtalálni a kiutat ebből a félelem hálóból. Az új megteremtéséhez elengedhetetlen a kreativitás. Alkotással, szabad alkotással valami olyat hozunk létre, amivel önmagunkat manifesztáljuk a világba. A kreativitás, a teremtés feminin energia. Az intuíció jobb agyféltekés, női minőség. Az új éra eljövetelével ez a feminin bölcs, teremtő erő az, ami ki tudja húzni az emberiséget a félelem hálójából amit a mindennapi szorongás testesít meg. Minden olyan tevékenység, ami belülről, gondolkodás nélkül jön, az a Te isteni lényednek a manifesztációja. A természet az intuíción keresztül beszél hozzánk ez az a csatorna, ami összekapcsolja az egyént az egésszel. Ha megtanulunk ráhangolódni erre a frekvenciára, belső hangra, csökken a nyomás, a félelem, és átveszi a helyét valamilyen különleges szimfónia.
Legyél Te életed karmestere!
Az élet szimfóniája, melyben egy karmester vezényel, de mindenki más hangszeren játszik. A végeredmény mégis olyan remekmű, ami csakis az istenihez hasonlítható.Ez a folyamat nem más, mint annak az illúziónak a felismerése, hogy az élettől elkülönült egyének vagyunk. A bölcs yogik tudták, hogy az élettel nem küzdeni, hanem áramolni kell. Az áramláshoz pedig a kulcs az intuíció.
Ezen az eseményen is kakaó ceremóniával indítottuk Holdanya üdvözlését. Mivel ezúttal a jobb agyféltekét, a női minőséget szólítottuk meg, és igyekeztük felfedezni a belső hangunk, azt gondoltam, hogy témába illő lehet egy guetamalai ínyencség, a mayák földjéről. Guatemala a Mayák anyaföldje, itt kínálták az első kakaó italt papoknak és varázslóknak a rituálék során. Ízvilága édesen, gyümölcsösen gazdag. Nem is akkartam „elrontani” a hatását azzal, hogy túlfűszerezem, forralt vízzel (max 70C) és növényi tejjel turmixoltam, fahér rudak, és csillagánizs került bele. Pikánssá tette a cayenne bors, illetve krémesítette egy kis tahini. És voálá, kész is a superfood csoda, melyben dolgozik a kakaó szelleme.
Engem elvarázsolt az íze és a hatása, biztosan fogunk még guetamalai kakaót fogyasztani!
